A Gyermeknap a világ sok országában ünnepnap. Magyarországon a Gyermeknapot minden év május utolsó vasárnapján tartják. A Nemzetközi Gyermeknap megünneplése Törökországból ered, 1920 óta ezen a napon különösen a volt kommunista országokban vált népszerűvé. Ehhez hasonló az ENSZ által létesített egyetemes gyermeknap intézménye. Az ENSZ közgyűlése 1954-ben javasolta, hogy minden országban tartsák meg az egyetemes gyermeknapot. Az ünnep célja, hogy megemlékezzenek a világ gyermekeinek testvériségéről és egymás közti megértésről, valamint a gyermekek jóléte érdekében kifejtett küzdelméről. Javasolták a kormányoknak, mindenhol olyan napot jelöljenek ki erre a célra, amit megfelelőnek gondolnak.

Magyarországon az Országos Gyermekvédő Liga kezdeményezésére már a 20. század első évtizedében is rendeztek gyermeknapot. 1931-től már egy egész hetet szenteltek a gyermekeknek, többnyire május első felében. Ez 1944-ben nem került megrendezésre. 1948. novemberében a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség moszkvai tanácsülésén úgy határozott, hogy a jövőben június hóban a világ minden olyan államában ahol a Nemzetközi Nőszövetségnek szervezete van, gyermeknapot rendeznek, amely minden országban a politikai és gazdasági viszonyoknak megfelelően a gyermekek érdekeit fogja szolgálni.

Magyarországon 1950-től 1953-ig június első vasárnapján, azt követően minden év május utolsó vasárnapján rendezik meg a Nemzetközi Gyermeknapot.

Afrika a második legnagyobb kontinens a Földön. 1963-ban Addis Abbebában alakuló csúcsértekezletén a 32 államból álló  Afrikai Egységszervezet eldöntötte, hogy ezen a napon Afrikát ünneplik: május 25-e AFRIKA NAP. A szervezet célja az Afrikai népek egységének és szolidaritásának elősegítése, a gazdasági, politikai és más területeken folytatott együttműködések fejlesztése. Az alapelv: egyenjogúság, a tömbön kívüliség és a be nem avatkozás.

Afrikában 1958 körül csupán 8 állam mondhatta függetlennek magát, később ez a szám nőtt. Az Afrika nap célja a gyarmatosítás, leigázás elleni küzdelem, valamint az összefogás fontossága: az afrikai népek egységének és szolidaritásának elősegítése, a gazdasági, politikai és más területeken folytatott együttműködések fejlesztése.

Napjainkban az egyik legaktuálisabb kérdés a tömegtájékoztatás helyzete. Sokszor látjuk és halljuk kiegyensúlyozatlanságát, minőségi és erkölcsi problémáit. A tömegkommunikációs eszközök ma már társai mindennapjainknak: tájékozottságunk nagyrészt tőlük függ, sok időt töltünk velük, hatnak ránk, befolyásolják gondolkodásunkat, alakítják véleményünket, ízlésünket. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a közvetlen tapasztalatszerzés ezernyi lehetőségéről sem: könyvtár, múzeum, színház, szabadidős tevékenységek stb.

A tömegtájékoztatás összefoglaló neve: média. Anyaguk és eszközeik szerint lehetnek írott és elektronikus információs források.

A szavak képesek hidat verni személyek, családok, társadalmi csoportok, népek között. A katolikus egyházfő szerint „a kommunikációnak van ereje, hogy hidakat hozzon létre, elősegítse a találkozást, a másik befogadását, és így gazdagítsa a társadalmat. Milyen szép, ha olyan személyt látunk, aki gondosan megválogatja szavait és gesztusait, hogy elkerülje a félreértéseket, begyógyítsa a sebzett emlékezetet, építse a békét és a harmóniát. A szavak képesek hidat verni személyek, családok, társadalmi csoportok, népek között. És ez igaz a fizikai környezetünkre éppúgy, mint a digitális világra. Ezért a szavaknak és a tetteknek olyanoknak kell lenniük, amelyek segítenek számunkra kilépni az ítélkezés és bosszú ördögi köreiből, amelyek minduntalan csapdába ejtik az egyes embereket éppúgy, mint a nemzeteket, és amelyekből a gyűlölet üzenetei születnek. A keresztény ember beszédének célja ezzel szemben az, hogy növelje az egységet, és akkor is, amikor határozottan el kell ítélnie a rosszat, arra kell törekednie, hogy ne szakadjon meg soha a kapcsolat és a kommunikáció…

Kívánatos volna, hogy a politika és a diplomácia nyelvét is átjárja az irgalmasság, amely soha semmit nem akar veszni hagyni. Főleg azokhoz szólok, akik intézményes, politikai, a közvéleményt formálni képes felelősséget viselnek: ügyeljenek mindenkor arra, hogyan fejezik ki magukat azokkal kapcsolatban, akik másképpen gondolkodnak vagy cselekszenek, vagy akár hibát követtek el. Könnyű engedni a kísértésnek, hogy az ember kihasználja ezeket az alkalmakat, és táplálja a bizalmatlanság, a félelem és a gyűlölet lángjait. Ahhoz viszont bátorság kell, hogy az embereket a kibékülés felé irányítsuk, de éppen ez a pozitív és találékony merészség segíthet igazi megoldásokat találni régi konfliktusokra és alkalmat teremthet a tartós békére. „Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak […] Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket” (Mt 5,7.9)…

Meghallgatni az sokkal több, mint meghallani

…alapvető fontosságú, hogy meghallgassuk a másik embert. A kommunikáció osztozást jelent, az osztozáshoz a másik ember meghallgatása, befogadása is hozzátartozik. Meghallgatni az sokkal több, mint meghallani. A meghallás az információ területét érinti, a meghallgatás viszont a kommunikáció része és közelségre van hozzá szükség. A másik ember meghallgatása segít benne, hogy helyes magatartást vegyünk fel, kilépjünk a szemlélő, a felhasználó, a fogyasztó kényelmes szerepéből. A másik meghallgatása azt is jelenti, hogy kérdéseket és kétségeket is megoszt velünk, egymás mellett haladunk az úton, megszabadulunk minden olyan elképzeléstől, hogy mindenre képesek vagyunk, és képességeinket és adottságainkat alázattal a közjó szolgálatába állítjuk.

A másik ember meghallgatása soha nem egyszerű. Néha egyszerűbb süketnek tettetni magunkat. A másik meghallgatása azt jelenti, hogy odafigyelünk valakire, igyekszünk őt megérteni, értékeljük, tiszteljük, őrizzük a másik szavait. A másik meghallgatása egyfajta áldozat, önmagunk feláldozása…

Az e-mail, az sms, a közösségi hálók, a chat is lehetnek a kommunikáció teljes mértékben emberi formái. Nem a technológia határozza meg, hogy egy kommunikáció hiteles vagy nem, hanem az ember szíve és képessége, hogy jól használja a rendelkezésére álló eszközöket. A közösségi hálók alkalmasak rá, hogy segítsék az emberi kapcsolatokat és előmozdítsák a társadalom javát, ugyanakkor elvezethetnek a személyek és csoportok még mélyebb szakadásához és elkülönüléséhez is. A digitális környezet olyan, mint egy tér, egy találkozóhely, ahol a másikkal kedvesen bánhatunk, de meg is sérthetjük, folytathatunk hasznos beszélgetést vagy részt vehetünk valakinek az erkölcsi lejáratásában. Azt kérem, hogy az irgalmasság „tegyen nyitottabbá bennünket a párbeszédre, hogy jobban megismerjük és megértsük egymást; szabadítson meg az elzárkózás és a megvetés minden formájától, továbbá űzzön el minden erőszakot és megkülönböztetést” (Misericordiae vultus, 23). A világhálónak is vannak valódi polgárai. Az internetes hálózatokhoz történő csatlakozásból az is következik, hogy felelősséget viselünk a többiekért, akik, noha nem látjuk őket, valós személyek és méltóságukat tiszteletben kell tartani. A világhálót lehet arra használni, hogy egészséges és az osztozásra nyitott társadalmat építsünk.

A kommunikáció, annak helyszínei és eszközei kiszélesítették számos ember látóhatárát. Ez Isten ajándéka és ugyanakkor nagy felelősség. Szeretném a kommunikációnak ezt a hatalmát úgy meghatározni, mint személyes „közelség”. A kommunikáció és az irgalmasság közötti találkozás olyan mértékben lesz termékeny, amennyire képes ilyen személyes közelséget teremteni, amely a másikkal törődik, vigasztalja, gyógyítja, kíséri és vele örül. A megosztott, darabjaira esett, ellentétekre épített világban az irgalmassággal történő kommunikáció azt jelenti, hogy hozzájárulunk a jó, szabad, szolidáris közelséghez Isten gyermekei, az emberségben testvérek között.” – eddig Ferenc pápa szavai.

A tömegtájékoztatásnak nagy súlya van a mai világ életében

A Magyar Katolikus Lexikon tömegtájékoztatás szócikke alatt a következő meghatározást találjuk: sokaságnak szóló, irányított közlés. Jó esetben igaz ismeretek közlése, rosszabb esetben a hatalom eszköze arra, hogy egy kisebbség akaratát átvigye a többség befolyásolására.

A tömegtájékoztatási eszközök nemcsak híreket, információkat osztanak meg velünk, hanem olyan műsorokat, filmeket, stb. is, melyek szintén befolyásolnak bennünket. II. János Pál pápa egyik utolsó megnyilatkozásában ezeket írja: A tömegtájékoztatásnak nagy súlya van a mai világ életében. Jóllehet a család élete és erkölcsei, valamint a gyermeknevelés szempontjából a tömegtájékoztatásnak üdvös hatása is van, eszközei mind érzelmileg, mind értelmileg, mind a vallás és az erkölcs tanítása szempontjából nagy veszedelmet is hordozhatnak, főleg ha fiatalokról van szó.

Megnyerő, művészi módon, de tudatos irányítás alatt (manipuláltan), miként a világ sok országában sajnos megtörténik, olyan ideológiák eszközei lehetnek, amelyek az embereket elválasztják egymástól, s hamis ítéleteket alakítanak ki bennük az életről és a családról, a vallásról és az erkölcsről, mivel nem tisztelik az ember igazi méltóságát és rendeltetését.

Ehhez hasonlóan a szülők, kapcsolatot találva a programok alkotásának és közvetítésének felelős vezetőivel, keressék a módját, hogy a sugárzott műsorok és a közzétett anyagok ne homályosítsák el és ne tiporják sárba azokat az alapvető emberi értékeket, amelyek a társadalom közjavához tartoznak, hanem ellenkezőleg, reálisan mutassák be a család problémáit és azok helyes megoldásait. „A gyártóknak ismerniük és tisztelniük kell a család igényeit, melyek olykor valóban lelki erősséget és mindig pontos kötelességtudatot követelnek tőlünk. Kerülniük kell ugyanígy mindent, ami a család életét, stabilitását, kiegyensúlyozottságát és boldogságát sértheti. A család alapvető javainak megsértése, akár a szerelemről, akár a válás védelméről, akár erőszakról vagy a fiatalok társadalomellenes magatartásáról van szó, az emberek igazi javainak megsértése is.” – Hasonló alkalommal mi magunk is kijelentettük a következőket: „A családnak módot kell adni arra, hogy jelentős mértékben megbízhasson mindazok jóakaratában, becsületességében és lelkiismeretességében, akik a tömegtájékoztatással foglalkoznak. Ilyenek a kiadók, az írók, a gyártók, a rendezők, a dramaturgok, a kommentátorok, a hírmondók és a színészek. Ezért kötelező az Egyház számára is, hogy minden módon törődjék azokkal, akik ilyen területeken dolgoznak; bátorítsa és támogassa azokat a katolikusokat, akik arra éreznek adottságot és hivatást, hogy e kényes és nagy megfontoltságot igénylő munkát magukra vállalják (II. János Pál pápa: ll rapido sviluppo ap. levele. 2005.)

A Múzeumok Nemzetközi Tanácsának 1977. májusában Moszkvában megtartott XI. konferenciáján határozták el a Múzeumi Világnap ünneplését. 1978. május 18-án tartották meg először. " A múzeumok a kulturális párbeszéd, a kultúrák gazdagításának és az emberek közötti kölcsönös megértés, együttműködés és béke megteremtésének fontos eszközei".

A világnap üzenete: amit a múzeumok láttatnak, az nem holt anyag, hanem létünk előzménye, kultúránk, emberi mivoltunk szimbóluma.

1994-ben az ENSZ május 15-ét a Család Nemzetközi Napjává nyilvánította. A felhíváshoz Magyarország is csatlakozott. A kezdeményezés a figyelmet a családra, a társadalom legfontosabb " intézményére" irányítja.

Ott találkozunk először a világgal, és ott kezdjük bontogatni képességeinket. A család manapság a legfőbb érték, segíthetik egymást az emberek, a gyerekek, szülők, nagyszülők, rokonok. Sajnos az is igaz, hogy a családtagok kiszolgáltatottak egymásnak, és nagyon fontos a jó működéshez, hogy csak a szeretet motiválja minden családtag tevékenységét. Sajnos, ha rosszul működik a család, akkor az kihat az élet mindennapos dolgaira, aminek következménye az anyagi és érzelmi biztonság hiánya, a kimerültség, a bizonytalanságérzet stb.

Ezért nagyon fontos, hogy figyeljenek az emberek egymásra családon belül, ahol kell segítsenek, szeressék egymást hibáinak folyamatos javítása mellett az egyéniségeket is.

Sokan mondják, hogy minden a családban dől el.

Ezt sokan félre értik és arra gondolnak, hogy a származás, az öröklés határoz meg mindent. De nem erről van szó. A család a szocializáció első és elsődleges helye. A család modellezi a gyermek számára a társadalmat. Az anya-gyermek kapcsolat lesz minden további kapcsolat alapja. Itt tanulja meg a viselkedési normákat, kapja meg az értékeket. Itt találkozik először a szabályrendekkel, amihez meg kell tanulnia alkalmazkodni, de fontos, hogy minden a feltétel nélküli szereteten, elfogadáson, az egymás támogatásán alapuljon. Illetve ugyanilyen kulcsfontosságú és alapvető érték a humor, a játékosság és jókedv is. Ha a család jól működik, akkor az nagyon megkönnyíti a gyermek beilleszkedését a közösségekbe, a társadalomba.

Egy nap, a május 15-e a Családok Nemzetközi Napja.

Fontos azonban, hogy ne csak ezen az egy napon, hanem az év minden napján, a mindennapi feladatok mellett is álljunk meg, lassítsunk le és mutassuk ki szeretetünket, törődésünket a családtagjaink felé.

Május 12-én tartják világszerte az Ápolók Nemzetközi Napját és az Ápolónők Világnapját.. 1820-ban ezen a napon született Florence Nightingale, az ápolóképzés kiemelkedő alakja. A már életében legendává vált brit hölgy 1820-tól-1910-ig élt. Az 1853-56-os krími háború idején a törökországi brit katonai kórházban a tisztaság és a megfelelő ellátás megszervezésével nagyságrenddel csökkentette a halálozási arányt.

A katonáktól kapta a Lámpás Hölgy nevet, mert éjszaka is ápolta a betegeket a laktanyafolyosón berendezett kórházban. Hazatérve hősként tisztelték és óriási hírnévre tett szert.

" Az ápolónő munkája háromszoros érdeklődést kíván: szellemi érdeklődést az eset iránt, szívbéli érdeklődést a beteg ember iránt, szakmai érdeklődést a gyakorlati munka technikája iránt".

1907-ben VII.Edward király Becsületrenddel tüntette ki, ezt a kitüntetést először kapta nő a brit birodalomban.

Florence Nightingale nemcsak a betegápolás etikai alapjait teremtette meg, de küzdött az ápolási hivatás képviselőinek anyagi és erkölcsi elismeréséért is.

- Nem csupán a betegeknek, de az őket ellátóknak is nehéz. Ma a koronavírus miatt pedig még nagyobb kihívásokkal küzdenek, pedig szakmájuk eleve nem könnyű. Mégis nap mint nap erőt merítenek és sokszor erejükön felül végzik a hivatásukat. -

A madarak és fák napja jó alkalom arra, hogy jusson eszünkbe, törékeny természeti kincsek között élünk, melyek védelme közös felelősségünk.

A madarak és fák napjának eredete a 20.század elejére nyúlik vissza. 1902-ben Párizsban az európai államok, köztük Magyarország is egyességet kötöttek a hasznos szárnyasok védelméért. Még ebben az évben - a világon elsőként - Chernel István ornitológus madarak és fák napját szervezett hazánkban.

A fa az örök fejlődés és megújulás, a termékenység jelképe. Figyelnünk kell "énekes" társainkra, nemcsak azért, mert a színes, gyönyörű madarak éneke, s a fák zöldje nyugtatja az embert. Azért is,mert ezeknek az élőlényeknek a sorsát egyre inkább befolyásolja a mindenen uralkodni vágyó ember, az év többi napján is.

A járványhelyzet miatt sajnos nincs lehetőségünk erdőt-mezőt járni kíváncsi nebulókkal.

" ... mit kívánna a mai ember a jó tündértől, ha elébe toppanna egy erdei ösvényen? Hogy maradjon meg a madárdalos erdő, hogy benne minden tavaszon szólaljon meg a kakukk, vidáman rikkantson a sárgarigó, vén odvas fák, amikbe harkály vájhatja odúját. Hogy békében futkározhasson a mókus az öreg fák ágain." Schmidt Egon

1859-ben zajlott le a solferinói csata. Az akkori korszak legvéresebb harcának mondott csata során több mint 40ezer sebesült vagy halott katonát hagytak a csatamezőn. Henry Dunant elborzadt a látottakon; üzleti útját megszakította a helyi asszonyok segítségével próbált meg segíteni a sebesülteken.

Dunant javaslata: minden országban létre kell hozni egy segélyszervezetet, amely olyan önkéntesekből áll, akik háború idején a sebesülteket ápolják, és nemzetközi egyezményt kellene kötni a harcmezőn maradt sebesültek, valamint ápolók védelméről oly módon, hogy részükre semleges státuszt biztosítanak.

Ennek nyomán 1863-ban megalakul a Vöröskereszt.

A svájci zászló inverz színeivel megalkotott vörös kereszt lett a szervezet jelképe, amelyet 1863-ban egy nemzetközi konferencia fogadott el.

Világszerte összesen kb. 97 millió ember dolgozik a Nemzetközi Vöröskeresztnél.

Az állandó tagok száma 300 000 fő.

Az 1965-ös bécsi nemzetközi konferencián 7 alapelvet fogadtak el, melyet minden szervezet a magáénak ismert el és melyet 1986-ban a mozgalom alapokmányában is rögzítettek.

Ezek a következők:

* emberiesség

* pártatlanság

* semlegesség

* függetlenség

* önkéntesség

* egység

* egyetemesség

A legtöbben azt hiszik, hogy Vöröskereszt = véradás.

Ennél sokkal több a szervezet: nemcsak vért juttatnak el egyik testből a másikba, hanem hajléktalanokat mentenek a fagyhaláltól, házakat a széthullástól, átmeneti szállásokat működtetnek, ha kell három határral arrébb kezelik a lábukat szó szerint lejárt bevándorlókat.

Mellesleg ők nyitották meg Budapest egyik legmenőbb kávézó-reggelizőjét.

Közben pedig önkénteseket és baleseti imitátorokat képeznek elsősegélyre és arra, hogy a mentősök, tűzoltók, katasztrófavédők rajtuk gyakorolhassák, milyen az, amikor tényleg baj van.

Bár a fentiek közt vannak olyan ügyek, amelyek hát hogy is mondjuk ellentmondásos médiavisszhangot kaptak, mint a menekült- és hajléktalanpara, de a nemzetközi szervezet és annak magyar helyőrsége ellentmondást nem tűrően és következetesen érvényesítette alapelvét:

- segíteni minenkin, ideológia, politika, és bármilyen egyéb megfontolás nélkül

Pontosan úgy, ahogy vért és adományt osztanak.

SZJA 1%

Kérjük, ajánlja fel személyi jövedelemadójának

1 %-át a

Salgótarjáni Civilekért Közhasznú Alapítványnak

Adószámunk: 18001697-1-12

Felajánlását előre is köszönjük!